Emlékszem, amikor először tanultunk Woody Allen és Mia Farrow egyedülálló szerelem. Ők voltak egy pár 11 éve, de soha nem ment férjhez. Ezek közös gyerek, de külön éltek apartmanok néztek egymással farkasszemet a Central Park. Ő az East Side és ő a Nyugat, ők volna integetni törölköző ki az ablakon, mert beszélt a telefonon keresztül.
Furcsa volt. Cool, de furcsa.
Aztán a másik cipő csökkent. Furcsa volt minden rendben. A pár megállt a szex, Allen vett fel Fészek adoptált kislánya, és vádaskodások a gyermekbántalmazás és molesztálás repültek. Hirtelen, minden felvont szemöldökkel a saját ortodox viszony tűnt indokoltnak.
A barátom négy év, és én nem Woody és Mia - mi csak egy pár átlagos elváltak élő hátország. De most megkapjuk a méltányos részesedését a tágra nyílt szemű, kihallgatás néz ki, amikor leírjuk a megállapodásunkat.
Bryan és én nem akarok férjhez menni, soha. "Ez mit érzel most," azt mondják. "A dolgok változnak." A dolgok nem változnak, ha az emberek házasodni, gyakran a rosszabb.
Aztán ott van a programunkat. Látjuk egymást, minden kedden és szombaton. Az emberek azt kérdezik, mi történik, ha látni akarjuk egymást csütörtökön vagy pénteken. Elmondom nekik, ez minden, amit kezelni most túlterhelése nélkül mi exes és elhanyagolják a gyerekeket.
Aztán megkérdezi a gyerekeket kijönni. Elmondom nekik, mi gyerekek alig ismerik egymást. Ez az, amit igazán dobja őket.
A feltételezés az, hogy elvált embernek kell bevezetni a gyermekek korai kovácsolni, és pozitív kapcsolatot, hogy amikor itt az ideje férjhez menni, a két család ugyanolyan boldog és harmonikus, mint a Brady Bunch.
De mi soha nem megy férjhez.
Így hetente kétszer is összejönnek, és élvezze a legjobb részei a kapcsolatot anélkül, hogy valaha szembe a problémákkal, amelyek elkerülhetetlenül keletkeznek, amikor egy pár részvények az otthon, a bankszámla és a gyerekek. Azt sem a robotolás az esti rutin. Nincs arról tárgyal, aki pihenni, hogy az edényeket, és aki birkózni a gyerekeket az ágyba. Elfújta a láthatatlan scorecard a csalódások és megalázó.
Ehelyett magukévá teszik és beszélni, és egymásra néznek olyan intenzitással, hogy csak akkor jöhet egy bizonyos összeget a nélkülözés. Tudjuk, hogy korlátozott ideig, és azt kell, hogy a legtöbbet belőle. Miért kereskedelmet eufória érzését az elkerülhetetlen rossz közérzet a házasság?
De kb egy éve kezdtem a kapcsolat kétségeket. Mivel az én hősöm Carrie Bradshaw talán fogalmazott: "El kellett gondolkodni azon, ... nem a szeretet között Bryan és köztem függ nem látjuk egymást túl gyakran? Vajon mi kapcsolat szétesik, ha dugta körül vasárnap reggel ahelyett, hogy reggeli után? "
Kezdtem azt kérdezi Bryan minden említett kérdésre, hogy ki vannak téve az én mélyen gyökerező bizonytalanság a mi elrendezése. "Nem akarod, hogy látsz gyakrabban?" Kérdeztem. "Miért nem mi több időt töltenek egymással a családok?" Azon tűnődtem hangosan. Aztán egy vasárnap reggel jött az igazi doozy: "Mi ez? Mit csinálunk? "Soha nem felejtem el az arcán, egy pillantást, hogy elment a meglepetés, hogy zavart, hogy csalódás a span másodperc. Mindketten pontosan tudta, mit csinálunk. Mi is megszegi a szabályokat és az épület egy kapcsolat nélküli gondoskodó, mit bárki más gondolta. Mi volt a megértés, a hallgatólagos megállapodást, és én tört rá.
De nem tudtam segíteni kétségbe az érvényességét, amit kellett. Talán a szerelem tényleg összege valamivel kevesebb, mint mindazok, akik párok házasságot köt, vagy együtt élő és megosztása a diadalok és a mindennapi élet megpróbáltatásai. Olyan volt, mintha más párok elérte csúcsát Mt. Az Everest a helyes utat, kemény munkával és dacolva az elemekkel, s ezért jobban tud örülni a saját teljesítmény és megérdemli a hihetetlen kilátás. Bryan és én, a másik viszont már airlifted a csúcsra. Igen, az volt a véleménye, az ugyanaz, de utunk ott gyártották.
Minden, ami a kultúra köré úgy tűnik, hogy a házasság. Ez a happy end, hogy szinte
minden könyv, film és TV-show - köztük a merész, pimasz, szabály-törés "Szex és New York." Mert hat szezon azok a nők kelt, ivott és csinálta, minden törekvés a szeretet és mindörökké boldogan. Az utolsó epizód megtalálták, még Carrie, akinek az újra-újra-off-barátja, Big nyomon a lányt Párizsban nyilatkozni az ő örök szerelem. Amikor átölelte, hogy a párizsi hídon, amikor a Big mondta Carrie ő "az egyetlen" sírtam. Sírtam, mert hittem, hogy valaha is boldogan után. És sírtam, mert tudtam, nem volt Big mondani Carrie, hogy megtartják különálló lakás, és csak összejött minden kedden és szombaton. Ők nem fogják rendezni meg kevesebbel, mint a házasság.
Carrie híres volt neki folyamatos megkérdőjelezése, a kezdő minden oszlopot: "El kellett gondolkodni." De a házasság, a kérdés végre megállítani.
A házasság a végső válasz minden kérdésre zsémbes. "Nem akarsz látni engem gyakrabban?" "Igen, szeretnék látni minden egyes nap!" "Nem akarod, hogy több időt tölteni a családommal?" "Persze, azt akarjuk, hogy a a család! "" Mi ez? Mit csinálunk? "" Mi férjhez megy, és boldogan élnek örökké! "
Ez az egész annyira tökéletes. Addig, persze, akkor elválnak. Elvált ember érti, hogy a házasság nem jelent garanciát a semmit. Addig, persze, csak arról feledkeznek meg.
Sok elvált ember elfelejti a törékeny házastársi boldogság és az újraházasodás azonos biztonságot és optimizmust voltak az első alkalommal. Nem akartam felejteni, és az én döntésem, hogy nem volt az újraházasodás módja annak, én nem is fog. De ez nem jelenti azt, hogy immúnis volt a nyomás a társadalom állandóan elmondta, hogy a házasság volt az egyetlen dolog, ami miatt teljes az életem.
Kellett, hogy csak elfogadni, hogy én hogy radikális - építkezve egy kapcsolat, amely egyezmény vetette a szél. De nehéz volt. Nem voltam Mia Farrow - a bohém színésznő egyszer feleségül Frank Sinatra és Andre Previn - él az Upper West Side vele macskák, kanárik és a csincsilla és ápolása fészekalja gyereket fogadott minden sarkából a világot. Én csak egy anyuka két élő külvárosi blokk egy közepes méretű középnyugati városban. Semmi sem volt radikális rólam.
Először gondoltam, Bryan kapcsolata volt a tökéletes formula. Akkor úgy éreztem, mint egy látszat. Most már látom, ez csak a legjobb, amit tehetünk - egyelőre. Igen, vannak pillanatok, a magány, emlékeztetőket, hogy minden nekem nincs. De vannak pillanatok sokkal több mély megelégedettség és öröm, és az érzés, hogy talán megüt egy formula, amely - ha nem is tökéletes - szép nagy.
Azt hiszem, nincs semmi baj velünk, megőrizve kapcsolatot blokkolja azokat a dolgokat, hogy vezetett a halálához korábbi házasságok és feszült volt a szakszervezetek oly sokan tudjuk. És semmi baj nem akarnak időnket együtt a rutin. Azt akarjuk, hogy ez az utolsó. És ha mégis, talán egy nap a bolygók összehangolja, hogy nekünk egy kicsit több időt és rugalmasság - talán csütörtökön vagy pénteken, vagy kettő.
